Januárban egy jázmin a kedvencünk: az arborétumot már ebben a hónapban is több helyen ékesítő, Észak-Kínából származó téli jázmin (Jasminum nudiflorum), amely az egyik legkorábban virágzó díszcserje.
Februárban az oszlopos feketefenyőre (Pinus nigra 'Pyramidalis') esett a választásunk. A feketefenyő az utóbbi években karácsonyfaként is keresett, igazi ékei a tobozai, amiket „nagy rózsatoboznak” is nevezünk.
A márciust a mandulafenyővel (Pinus pinea) köszöntjük. A mandulafenyő magja világszerte kedvelt csemege, már az ókori Rómában is felhasználták a katonák élelmezésében. Nemcsak kertünket, de parkolónkat is ilyen fák díszítik.
Áprilisra az amerikai duglászfenyőt (Pseudotsuga menziesii) ajánljuk. A duglászfenyők magasságrekorderek: az emberi történelem során élt legmagasabb fa duglászfenyő volt. Mi is nagyon szeretjük őket, fenyőrügy szörpünk egyik legfontosabb hozzávalóját adják az arborétum duglászfenyői.
Májusban egy mamutfenyő a kedvencünk: a tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens) lefelé hajló idős ágainak végei felkunkorodnak, így a mamutagyarra emlékeztetnek, egyes vélekedések szerint innen kapta a nevét a mamutfenyő. Nagyszerű kaland végig sétálni az arborétum mamutfenyő ligetében.
Júniusban egy júdásfára esett a választásunk. A közönséges júdásfát (Cercis siliquastrum) Dél-Franciaországban eredetére utalva júdeai fának nevezték – a néphiedelem szerint a bibliai Júdás egy ilyen fára akasztotta fel magát. Különlegessége, hogy már lombfakadás előtt előhozza különlegesen szép virágdíszét.
A júliust egy jegenyefenyővel köszöntjük. A Törökországban és Libanonban őshonos kilíkiai jegenyefenyő (Abies cilicica) vagy másnéven kisázsiai jegenyefenyő az 50 m-es magasságot is eléri és a jegenyefenyők között a legnagyobb tobozokat növeszti.
Milyen más fát mutathatnánk be augusztusban, mint arborétumunk meghatározó növényét, az atlaszcédrust (Cedrus atlantica)? Az atlaszcédrus fája az abban található olajnak köszönhetően rendkívül ellenálló, ezért is használták Egyiptomban a múmiák koporsóihoz, a föníciaiak pedig a hajóikat építették belőle.
Szeptemberre egy szúrósfenyőt ajánlunk. A kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata) kiváló épületfa és szobrok faragására is kiválóan alkalmas. A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) mellett főleg kínai szúrósfenyőből faragták a buddhista templomok oromzatait és szobordíszeit.
Októberi választásunk az oregoni álciprusra (Chamaeicyparis lawsoniana) esett. Bókolásra hajlamos, hamiskás viselkedésű ciprusféle, amely minden méretben megállja a helyét. A Folly Arborétumban is az alapfaj mellett több különböző fajta látható.
November: N, mint narancsvirág. A mexikói narancsvirág (Choisya ternata) nevét nem véletlenül érdemelte ki: bódító illatú virágai a narancsvirágéhoz hasonlóan édesek, és májustól akár az őszi másodvirágzásig is díszíthetik a bokrot. A nemzetség Jacques Denis Choisy nevű svájci botanikusról kapta a nevét, a fajnév (ternata) pedig a három levélkére utal.
Végül decemberben egy igazán különleges fára esett a választásunk, egy diófenyőre. A platánkérgű diófenyőt (Pinus bungeana) a XIX. században ismerte meg Európa: Alexander von Bunge német botanikus 1831-ben fedezte fel és gyűjtötte be Peking környékén, a mai napig előszeretettel ültetik templomok és kolostorok köré Kínában – nemcsak gyönyörű kéregmintázata miatt, hanem mert nagyméretű magjai igazi csemegének számítanak.
|
|
