„Hogy a négy csemetém közül a harmadikra, azaz Gubócira is ráleltünk, folytatom a történetet: jó, ha tudod, hogy ezek az ide került fák nemcsak nekünk, mókusoknak voltak ismeretlenek, de az itteni emberek is érdeklődve figyelték fejlődésüket. Gyula bácsi is kíváncsian szemlélte, hogy vajon kibírják ezek a fák az itteni száraz, és meleg nyarakat és az akkori még jóval hidegebb teleket. Hisz ne feledjük – amit még édesapámtól tudok – hogy ez több mint 110 éve történt, ami több mint 200 mókus nemzedékkel ezelőtt volt. Emlékszel mit mondtam? Egy mókus csak 3-4 évig él, szóval igen régi időkről beszélek legalábbis mókusszemszögből nézve.
Ezek a fenyők azóta, pompás fákká növekedtek, még a déli, melegebb éghajlatú részekről érkező fák is kibírják az itteni időjárást. Az orvos Gyula bácsit követően később fia, majd unokája – mindkettőt szintén Gyulának hívták – ültette, vigyázta, gondozta a fenyőket. Mára már 400-féle fenyő és 200-féle lombos fa és borkor adhat életteret és menedéket az itt élő madaraknak, rovaroknak, rágcsálóknak és köztük nekünk, mókusoknak is.
Mára a fenyőfák 5 hektáros területet foglalnak el ebből a családi birtokból. Mennyi is az az 5 hektár? Nos, több mint 5 db focipályának megfelelő területet kell elképzelned! Hatalmas ugye? Hát még mókusmértékkel!
Most a fenyőfákat az orvos Gyula bácsi dédunokája gondozza és figyel arra, hogy még sokáig nekünk, mókusoknak is otthont biztosítson. Sok év telt el az első ültetések óta. Ez idő alatt szinte minden fenyőt megismertünk és a megszerzett tudást igyekeztünk tovább adni a csemetéinknek. Én is tanítom a kismókusaimat, ahogy éppen most téged is, kedves játékos. Mert talán éppen köztetek van az a kertész, erdész vagy biológus csemete, akitől majd egykor mi is tanulhatunk.
És végezetül, ahogy mesém végéhez érünk, már csak Pamacs kölykömet kell megtalálnom. Ő az Öreg Arborétum igen idős fái között szeret játszani: futkosni fáról fára. Így vágjunk át mi is a Folly Arborétum legidősebb fái között és haladjunk lefelé, a Balaton irányába. Valahol, a Mária szobor környékén lehetünk rá Pamacsra. Onnan ismerhető fel, hogy füle egy festőecset végére hasonlít. Emiatt nagyon vicces a kinézete. Köszönöm, hogy velem tartottál az úton és meghallgattad az arborétum meséjét. Remélem, hamarosan újból találkozhatunk!„
Kedves Játékos! Mielőtt belépnél az Öreg Arborétumba, el kell olvasnod az alábbi verset és meg kell fejtened, hogy melyik fáról szól! Az érintett fa ott van a közeledben, nézz körül alaposan!
„Levelei pikkelyesek,
olykor szúrnak, olykor érdesek.
Toboza húsos, ehető,
kék ruhában fűszerként is szedhető.
Ősszel érik,
mérete a borsóval vetekszik.
Magja kemény, így nem fújja szél,
de madárszárnyon útra kél.”
Melyik fáról szól a fenti versike?
a) Csertölgy
b) Boróka
c) Virágos kőris
