Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Elfogadom
Termékek Menü

Nyelv

Hungarian hu
English en

Meseösvény - 5. állomás

„Füli mellett, most már Mókuci is köztünk van. Folytatnám a történetet. 

Szóval, az a férfi – aki az Öreg Arborétum fáit idehozatta a messzi faiskolákból – orvos volt, Folly Gyula bácsinak hívták.  Az Ő naplóját találta meg Pinci, akitől mindezt megtudtuk. Mint minden orvos, Ő is gyógyítással foglalkozott, de szabad idejét egyre többször töltötte itt, az Örsi hegyen. Míg a család többi tagja a szőlőt művelte és bort készített a terméséből, Ő addig a fenyőfákkal foglalkozott.

Hogy mik is voltak ezek a fenyőfák, nem igen tudtuk akkor, és még sokáig titok maradt számunkra. Mi akkoriban csak három fenyőt ismertünk ezen a vidéken: a vörös kérgű, szürkés, kicsit lapos tűjű, kis tobozú Erdei fenyőt. A vöröses törzse miatt répafenyőnek is mondják az emberek. Mikor erről meséltem a fiaimnak mit gondolsz, mit csinált a folyton éhes Mókuci? Hát persze, hogy beleharapott a törzsébe! Nagyon meg is bánta, mert nemcsak, hogy az ízében csalatkozott – hiszen nem volt sárgarépa íze – de még a metszőfoga is bánta, olyan kemény volt. Azóta tanult az esetből, nem csinál ilyen butaságot. 

Hogy folytassam a történetet, szóval az Erdei fenyőn túl még ismertük a szürkés kérgű, vaskos, hosszú és sötétzöld tűjű, nagyobb tobozú Fekete fenyőt is. Ennek a fának a tobozát az emberek nagy rózsatoboznak hívják. Na, nem azért, mert szép színes és finom illatos, mint a rózsa, hanem azért, mert ha kinyílik, a rózsa virágjára hasonlít. 

És a két fenyőn túl sok boróka is élt itt az Örsi hegyen. A borókának kék bogyója van és igen szúrós ága. Pont emiatt mi mókusok nem ugrálunk az ágain, mert levele felsértheti mancsainkat. De ízletes bogyója igazi csemege számunkra. Ősszel, mikor érik, sok bogyót elfogyasztunk belőle.

Na, de azok a fenyők, amik ide kerültek mások voltak, más színű és formájú leveleik nőttek: egyik tűszerű volt és szúrt, másik puhább tapintású, és pikkelyekre hasonlított. Csak később tudtuk meg, hogy ezek a fák olyan magokból születtek, amelyek Európa, Afrika, Észak- és Dél Amerika és Ázsia távoli országaiból, hegységeiből származtak. 

Mielőtt tovább haladnánk, ne felejtsük el meg keresni a harmadik mókusfiamat, Gubócit. Biztosan a hintán gubbaszt. Nagy bozontos farkincáját maga köré fonva úgy néz ki, mint egy gombolyag. Te is szeretsz hintázni? Ha igen, próbáld ki vele együtt, hogy milyen magasra tudsz a hintán szállni!”

 

Kedves Játékos! Ha tovább szeretnél haladni, el kell olvasnod az alábbi verset és meg kell fejtened, hogy melyik fáról szól! Az érintett fa ott van a közeledben, nézz körül alaposan!

„Tűje hosszú, ikertűs fenyő,
levele a törpe hajtásokon körkörösen nő.
Az első évben toboza kicsike,
majd a második évben megérve,
magjai a mókusoknak finom csemege.”


Melyik fáról szól a fenti versike?
a) Erdei fenyő
b) Libanoni cédrus
c) Tengerparti mamutfenyő
 

Keresés