„Most, hogy Fülit megtaláltuk, Ő is velünk tart az úton. De folytatom is a történetet.
Szóval sok-sok mókusfia nemzedékkel ezelőtt (mert mi mókusok csak 3-4 évig élünk) egy olyan férfi költözött ide, aki nagyon szerette a fenyőfákat. Egy meredek domboldalon, ahol szőlők nem nőttek, fenyőfákat kezdett telepíteni. Épp most itt állunk, ezzel a domboldallal szemben.
Mi mókusok nem bántuk, hogy a korábbi fáktól teljesen másféle, különlegesebbnél különlegesebb növények váltották fel a tölgyfákat. Mert minden új fa egyben új remény is arra, hogy más ízeket hoz a „mókus konyhájára”. Tudtad, hogy a fenyő magjai, melyek a tobozokban fejlődnek más ízűek, mint a tölgy érlelte makkok vagy az erdők tarka bogyói?
És arról sem feledkezhetünk el, hogy ha változik a növényvilág az új lakók megjelenését is segítheti. Azaz, ahogy a fenyőfák szép lassan nőttek, számos olyan kedves madár költözött ide, akik a fenyőfák közelében szeretnek élni, mert vagy magával a fenyőmaggal (is) táplálkoznak, vagy sok olyan rovarra vadásznak, melyek a fenyőfák törzsén élnek. Ha csöndben figyelsz, magad is rálelhetsz ezen madarakra a fák lombjai között! Hallhatod a fenyves vagy a búbos cinegét, és a sárgafejű királykát, akik a fenyőkön élő rovarokra vadásznak. Vagy láthatod akár az erdei pintyet és a keresztcsőrűt is, aki kimondottan a lucfenyők magjait eszi.
És ezen fenyőfák ültetésével született maga az arborétum. Amikor ez történt – az akkori mókusok elmondása szerint – a présház előtti padon hagyott naptárban az alábbi számok szerepeltek: 1, 9, 0, 5. Ezt még a Pinci nevű mókusősöm fedezte fel, akinek emlékét, azóta is őrizzük. Ezt a helyet, ahol a birtok legidősebb fenyőfái élnek, napjainkban az emberek Öreg Arborétumnak nevezik.”
Kedves Játékos! Ha tovább szeretnél haladni, el kell olvasnod az alábbi verset és meg kell fejtened, hogy melyik fáról szól! Az érintett fa ott van a közeledben, nézz körül alaposan!
„Olyan fenyő, melynek toboza, sohasem nő!
Csak piros magja van: édes, sok madár kutatja, mikor éhes.
Madárbegyben kél a magja sokszor hosszú útra.
De levelét meg ne edd, mert igen mérges, ne feledd!
Ha a Bakonyban jársz, egy ősrégi erdőt találsz.
Az erdőt ezen fák alkotják, s a fáknak kora évben akár több száz.”
Melyik fáról szól a fenti versike?
a) Himalájai cédrus
b) Tiszafa
c) Lucfenyő
