Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Elfogadom
Termékek Menü

Nyelv

Hungarian hu
English en

Meseösvény - 2. állomás

„Jó, ha tudod, hogy ez a hely nem volt mindig arborétum. Valaha itt lombos erdő húzódott felfelé a sziklákig és lefelé, a domboldalon egészen a Balaton partjáig. Az erdő telis tele volt tölgyfákkal, különösen sok Csertölgyet, Molyhos tölgyet és Kocsánytalan tölgyet számláltunk akkortájt. Ezen fáknak a termését, a tölgymakkot nagy szeretettel fogyasztottuk és fogyasztjuk manapság is. Akkor még a víz a távoli végtelembe nyúlt, még a szemközti Fonyódi-hegy mögött is hullámzott. Ezt még az ük nagypapám ük-ük apja sem láthatta, mert annál is régebbi időkben történt.

Sokkal később ugyan, de azért mégis jó régen emberek jöttek ide és a hegyoldal tölgyerdőit kivágták. A fák helyére szőlőt ültettek. A meredek domboldalon kövekből szárazon rakott támfalakat építettek, és a támfalak közötti teraszokon nevelték a szőlőt. 

Mivel a támfalakban a kövek között nem volt kötőanyag, így sok gyíknak otthonként szolgált régen és napjainkban is. A kövek közötti résekben elbújhatnak, vagy a meleg nyári napokon itt hűsölhetnek. Ha figyelmes vagy, Te is találkozhatsz sok, kisebb méretű barna és nagyobb méretű zöld gyíkkal. Az utóbbi, zöld gyík esetében, amelyiknek a feje és a torka kék színű, az a hím, azaz a fiú. De jó, ha tudod, hogy ez a szín csak a gyíkok szaporodási időszakában ilyen élénk kék. A nyár végére kivilágosodik. 

De most kanyarodjunk vissza a szőlőkhöz: amint az ültetvények idővel termőre fordultak, szép, nagy fürtöket lehetett róluk szüretelni, melyekből az emberek finom nedűt készítettek. A szőlő édes levét szüret után hordókba öntötték és igen nagy kedvvel fogyasztották. Mi mókusok, szomjunk csillapítására maradunk inkább a harmatnál és a lédús erdei bogyóknál. Bár volt egy ősünk, aki belekóstolt a szőlőtermésből készült borba, de őróla majd még később mesélek…

Jaj, el ne felejtsem, hogy valahol Füli is erre játszik. Gyakorta hintázik a pókhintánál. Ó már látom is! Te is könnyen felismerheted, mert igen hosszúra nőtt füle van, ezért is kapta ezt a nevet. Hintázzunk vele egy kicsit!”

 

Kedves Játékos! Ha tovább szeretnél haladni, el kell olvasnod az alábbi verset és meg kell fejtened, hogy melyik fáról szól! Az érintett fa ott van a közeledben, nézz körül alaposan!

„Pikkelyes levele örvökben áll,
igen erős gyantás illata messzire száll.
Toboza, ha beérik,
kétfelé hajlik, és magja földre hullik.
Hosszú szárnyán, a fától pörögve távozik.”

 

Melyik fáról szól a fenti versike?
a) Amerikai vasfa
b) Császárfa
c) Kaliforniai gyantásciprus

 

Keresés