Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Nyelv

Hungarian hu
English en

Büszkeségeink

„Az arborétum „olyan mint egy ékszerdoboz, kicsi, de minden darabja kincset ér” – mondta látogatását követően a dendrológia elismert szakembere, Johann Gerd Krüssmann (1910–1980).

Az öt hektárnyi terület négyszázféle tűlevelűnek ad otthont, emellett kiemelkedő a kert nemzetközi szinten is jegyzett borókagyűjteménye, valamint kétszázféle lombos fája és több ezer tő évelő növénye. A világ mind a 25 ciprus faja és három változata helyet talált az arborétumban – így a valódi mediterrán ciprus (Cupressus sempervirens) mellett a szép szürke lombú arizónai ciprus (Cupressus arizonica) is. A ritkábban látható fajok közül is bemutatunk néhányat, így az amerikai MacNab ciprust (Cupressus macnabiana), a Gowen ciprust (Cupressus goveniana), a Kuyamaka ciprust (Cupressus stephensonii); az ázsiaiak közül a Kashmir ciprust (Cupressus cashmeriana), a Himalájai ciprust (Cupressus torulosa), a Ducloux ciprust (Cupressus duclouxiana), és a gyönyörű, fél évszázados könnyező ciprust (Cupressus funebris ) is.

Büszkeségeink közé legszebb fáink közül válogattunk, a felsorolás folyamatosan bővül. Olyan növényeket emeltünk ki, amelyek méltó képviselői a Folly dendrológiai gyűjteményének. A bemutatott növények mindegyike könnyen elérhető ajánlott sétaútvonalainkon

Abies pinsapo - Andalúziai jegenyefenyő

Az andalúziai jegenyefenyő (Abies pinsapo) sajátos alakú, hazánkban is terjedő örökzöld, a jegenyefenyők (Abies) Pinsapo fajcsoportjának névadó faja.

 

Az Ibériai-félsziget déli részén őshonos fenyő tréfás neve Magyarországon a kolbászfenyő, mivel a jegenyefenyők között a szinte egyedülállóan húsos, hengeres tűi - kolbász alakot formázva - csavarvonal szerint körben állnak. Tűi szobafenyőinkre (Araucaria) emlékeztetően hengeresek.

A látogatók előszeretettel tapogatják meg az extrém rövid, vaskos, körkörösen növő, lekerekített tűleveleket, tapintásuk teljesen a műanyagra hasonlít.

 

 

A jegenyefenyőktől szokatlan módon a meleg, száraz, napos helyeket kedveli, kiválóan tűri a szárazságot és a meszes talajt. Viszonylag lassan nő. Közepes méretű, ülő tobozai fiatalon hamvas világoszöldek, később megbarnulnak. Toboza pikkelylevelekre szétesve hullik le, ezalapján könnyedén megkülönböztethető a hazánkban gyakori lucfenyőtől - leginkább azzal keverik össze.

Fiatal formája nagyon impozáns, erőteljes, sűrű ágrendszerű, ezüstös színváltozata kedvelt, gyakori dísznövénynek számít.

Az étterem előtti részen levő példány 1970-es ültetésű. Három hasonló korú andalúziai jegenyefenyő található még a kertben, ezen kívül van egy 2019-es ültetésű a csúszdától keletre, ami a marokkói alfaj (Abies pinsapo var. marocana) és a debreceni Diószegi Sámuel Botanikus Kert ajándéka, valamint egy 2020-as ültetésű, szintén még kicsi, a simafenyőknél a támfal előtt.

Az andalúziai jegenyefenyő nagyon kicsi területen fordul elő a természetben. Összesen 1350 ha-on, 1000 és 1800 m között, 3 különböző helyen találkozhatunk vele Spanyolországban, Andalúziában:

  • Málaga megye, Ronda város környéke, Yunquera, a Sierra de las Nieves hegységben,
  • Málaga megye, Esteponától északra, a Sierra Bermeja hegységben,
  • Cádiz megye, a Sierra de Grazalema hegységben.

Az Abies pinsapo var. marocana pedig egyetlen élőhelyen fordul elő, Marokkó északi részén, az Er Rif (Rif-hegység) nyugati részén, 1400 és 2100 m tengerszint feletti magasság között.

 


 

Pinus wallichiana - Himalájai selyemfenyő

A Folly észak-nyugati szegletét négy, cca. 50 éves kort megért, fenséges megjelenésű himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana) tarkítja. Mellettük állva mesés panoráma tárul a látogatók szeme elé a Balaton és a kert irányába is. Éghajlatunk, és egyben arborétumunk egyik legszebb fenyőinek betelepítését a jelenlegi tulajdonos, Folly Réka nagypapájának, dr. Folly Gyulának köszönhetjük. A képen látható növényt 2021 tavaszán örökbe fogadta egy látogatónk, de a fenyő társai még várják az örökbefogadó szülőket.

 

 

A himalájai selyemfenyő a fenyőfélék családjának névadó ’tűnyalábos fenyő’ (Pinus) nemzetségében a selyemfenyők Strobus alnemzetségének egyik faja, Himalájai fehér fenyőnek is hívják. Eredetileg a Himalájában honos, de Európa-szerte is közkedvelt díszfává vált: gyakran ültetik parkokba, időnként még erdészetekbe is telepítik. Nagyra növő és gyorsan növekvő fenyő: a Himalájában 50, Európában pedig 30 méter magasra tornázza fel magát. Nyitott kúp formájú lombozattal rendelkezik, ágai vízszintesen, örvszerűen helyezkednek el. Selymes megjelenést kölcsönöznek neki 15-20 cm hosszú, ötösével ülő, lógó tűlevelei, amelyek, puhák és ezüstös-kékes színűek, kiemelve őt a többi fenyőfajta közül.

Általában 15-20 cm hosszú, csüngő, egyedül vagy csoportban álló tobozokat terem, de a Follyban található fák ennél nagyobb, 30 cm-nél is hosszabb tobozokat hoznak. Ezek szintén mutatósak: banánszerűen görbültek, erősen gyantásak, kiszárított formában pedig a virágkötők is előszeretettel használják őket, „nagy rózsatoboz” néven. Érdekesség még, hogy a selyemfenyő kéregkivonata OPC antioxidáns hatású bioflavonidot is tartalmaz, amelynek vérzéscsillapító, érösszehúzó, oxidatív sejtkárosodást csökkentő, valamint öregedést késleltető hatása is van.

Kedveli a napfényes helyeket, fiatal korában érzékeny a fagyra, később viszont már jól viseli. A városi klímát is rosszul tűri, de ezen segít a sok nedvesség és öntözés. Nem szereti annyira a meszes talajt és a szelet sem, ez utóbbitól könnyen meghajolhat a törzse, ágvégei pedig lecsupaszodhatnak, tűlevelei elszáradhatnak. Ültetéskor érdemes figyelembe venni, hogy nagy helyigénnyel bírnak, mivel az évek során hatalmas, impozáns lombkoronájú fákká növik ki magukat, amelyek méltán válhatnak bármelyik kert büszkeségévé.

 


 

Pinus pinaster - Tengerparti fenyő

A Folly bejárat felőli kerítése előtt található Pinus pinaster, magyarul tengerparti fenyő kertünk egyik legnagyobb büszkesége – ezt akár szó szerint is érthetjük, hiszen az arborétumban található példány egyedülállóan nagy méretű Magyarországon. Ennek oka, hogy a tengerparti fenyők általában cserje magasságban maradnak idősebb korukban is, viszont legújabb büszkeségünk – ezen a méreten továbblépve – már elérte a 8 méteres magasságot. A hozzánk látogatók a műhelyünk előtt is felfedezhetnek még egy Pinus pinastert, amely ugyancsak elismerésre méltó méretekkel büszkélkedhet: 11 méter magas. Mind a két példányt negyven éve ültette a tulajdonos, Folly Réka édesapja, Folly Gyula.

 

 

A tengerparti fenyőt széles, többnyire lapos, szétterülő lombjairól lehet felismerni. Már a fiatalabb fáknak is hajlott a törzse, a fő ágak pedig szélesen terjednek szét, így a koronája laza hatást kelt. Európában ez a fenyő termeli a legnagyobb tobozt: a fényes világosbarna tobozok a 23 cm-t is elérhetik. A Follyban található tengerparti fenyők tobozai 13-15 centiméteresek. A tengerparti fenyőt Európa leghosszabb tűlevelű fenyőjének is tartják, mivel kettesével elhelyezkedő tűlevelei kb. 10-24 cm hosszúak is lehetnek.

A tengerparti fenyőt magyarul terpentin fenyőnek is nevezik, mivel a fa kérgéből kifolyó gyantás léből terpentin(olaja)t és hegedűgyantát készítenek, de korábban használták a parfümgyártásban, a gyógyszerek és alkoholos italok előállításában is. A terpentinolajat használják még inhaláláshoz, fürdővízben, beleteszik ízületi fájdalmakra készített balzsamokba és bizonyos fényvédő kozmetikumokba is. A középkorban gyakran használták pomader-készítéshez is – ez egy illatos bokréta, amelyet az emberek fertőzések ellen hordtak maguknál vagy tettek a ruhásszekrényükbe. Franciaországban pedig még gazdasági jelentőséggel is bír: építőanyagként és a papírgyártásban alkalmazzák, időnként az asztalos iparban is; a fák nagy tobozaival pedig előszeretettel díszítenek csokrokat vagy kerteket.

Jellegzetes úttörőfaj: a hónapokig száraz, mediterrán nyárban könnyen lángra lobbanó aljnövényzet fölött toboza felpattan.

 

 


 

Juniperus chinensis 'Plumosa Aurea' - Kínai boróka sárga lombú változata

Aki ellátogatott a Follyba, biztosan megállt már bejáratunk egyik ékessége: a kínai boróka sárga lombú változata, a Juniperus chinensis 'Plumosa Aurea' előtt. Igen érdekes formájú ciprusféle, mert váltakozva növekszik a bokor két oldala, hol az egyik, hol a másik oldalán erősebben. Fiatal korában még nem mutatós, emiatt nehezen értékesíthető a faiskolákban. Idővel azonban alacsony, széles bokrot alkot, amelynek hajtásai az ég felé nyújtóznak, érett korában leginkább egy csuklóból elemelt tenyérhez hasonlít. A Follyban megtekinthető példány az ültetése után 10 évvel kezdett csak el terebélyesedni, most 3-4 méter szélesen terül el, magassága 2,5 méter. 1981-ben hozta NSZK-beli beszerző körútjáról Folly Gyula.

A kínai borókák között ez a fajta a leglátványosabb, mivel intenzív aranysárga színét nehéz felülmúlni. Fontos jellemzője, hogy főként a teljes napfényt élvező egyedek képesek elérni ezt a színárnyalatot. Igényesebb a többi borókafajtánál, nem viseli jól a túlságosan száraz helyeket, viszont megfelelő körülmények között ki tud virulni.

 

 

Az alapfaj Kelet-Ázsiában őshonos: Japánban, valamint Koreától Mandzsúrián át Jünnan tartományig, északon Belső-Mongólián át Dél-Gansuig hatalmas területen megtalálható. Kínában ez számít a legelterjedtebb fenyőnek, a Tiltott városban is ebből láthatjuk a legtöbbet. A kínai boróka nagyon változatos, legértékesebb fajtája a sárga lombú. Jól tűri a szárazságot és a napfényt, télálló és szinte bármilyen talajon képes megélni. Általában 5-10 méter magasra nő kúp alakú lombja, de eredeti termőhelyén, a párás klímában elérheti a 20 méteres magasságot is.

 


 

Pinus coulteri - Óriástobozú fenyő

A Kaliforniából származó óriástobozú fenyő (Pinus coulteri) az 1905-ben alapított Folly Arborétum eredeti telepítései során került – az elsők között – az európai kontinensre. A magyarországi éghajlat kedvez ennek a fenyőnek, viszont a téli nap és a hirtelen hideg károsíthatja a fákat. A felnőtt példányok azonban már jól tűrik a fagyot, ha kezdetben gondosan ápolták őket. Az eredeti telepítésű öregarborétumi fa magjaiból nevelt két példány mára több tízméteresre nőtt a Follyban. A 80 éves egyedet még a negyedik generációs tulajdonos, Folly Réka nagypapája ültette; a 60 éves példányt pedig Folly Réka édesapja, Folly Gyula.

 

 

A Pinus coulteri nemcsak kivételes magasságával, de tobozával is büszkélkedhet: ez az északi félteke legnehezebb tobozú fenyője, toboza elérheti a 40-45 cm-es hosszúságot, és a 4-5 kg-os nedves súlyt is. A Follyban nevelt két fa már 30-40 centiméteres tobozokat terem, amelyeket kétévente lehet leszüretelni, de magasságuk miatt kizárólag alpintechnikával. A szüret mindig nyilvános az arborétumban, ilyenkor a látogatók is betekintést nyerhetnek a szakemberek munkájába, és megnézhetik, megérinthetik ezeket a hatalmas tobozokat. Utoljára 2020. november 7-én volt tobozszüret, amely során 74 tobozt szüreteltünk le a kertben található két óriástobozú fenyőről.

A Pinus coulteri nevét egyébként felfedezőjéről, Coulterről kapta (Coulter-fenyő). Az óriástobozú fenyőt onnan ismerhetjük meg, hogy kúp alakú lombkoronával rendelkezik, ágai ernyőszerűen terülnek szét: ritkás, vízszintesen fekvő fő ágain gyertyatartó-szerűen hajlanak felfelé kisebb ágai. Kérge rozsdabarna, pikkelyes, mélyen repedezett. Az idősebb példányok 25-30 méter magasra is megnőhetnek, akár egy méteres törzsátmérővel. Tűlevelei merevek, 25-30 cm hosszúak, szürkészöld színűek és hármasával ülnek a friss hajtáson.

 

 


 

Cupressus sempervirens - Európai ciprus

 

A Folly Arborétumnak kiemelkedő szerepe van a ciprusfélék és a cédrusok meghonosításában, szaporításában. A világ mind a 25 ciprus faja és három változata helyet talált az arborétumban. Folly Gyulához, az alapító fiához köthető az Öregarborétum mellett 1964-ben az atlaszcédrus állományszerű telepítése, valamint 1970-ben a valódi európai ciprusok ültetése. Ez azért volt fontos lépés, mert Magyarországon ez a ciprusfaj általában nem bírja ki a telet, mivel szélvédett, meleg, száraz helyre van szüksége. Ezért egyedülálló, hogy a Folly Arborétumban viszont fellelhető néhány példány, köztük egy már száz éve sikeresen áttelelő fa. A képen látható példányt 1995-ben ültette Folly Gyula, Réka édesapja, amely - a legutóbbi mérés alapján - már 11 méteres magassággal rendelkezik.

 

 

A „fenyveskerti” Cupressus sempervirens, akárcsak a Cedrus atlantica glauca magjai nagyon keresettek voltak a 70-es évek második felében, Folly Gyula több embernek is adott el belőlük. Ezt az 1977 január 19-én írt levele is alátámasztja: „Szíves érdeklődésére közlöm, hogy a felsorolt magok közül a következőkből tudok eladni: Cupressus sempervirens stricta (egyenes szivaralakú növésű): kb. 20-30 dkg, Cedrus atlantica glauca (ez télálóbb, mint a közönséges): kb. 3 kg, Pinusból volna kb. ½ kg Pinus Sabieana, ami az országban csak nálam található, nagynövésű, nagytobozú fa. A magok tisztítása most folyik, tehát pontos mennyiséget azért nem tudom megadni. Az ára a tisztított magnak forgalmi adóval együtt 2.200 Ft kg-ként. Várom megrendelését mielőbb, mert érdeklődés máshonnét is van.”

Az európai ciprus - másnéven örökzöld ciprus - a ciprusfélék családjának névadó faja, a mediterrán partvidék legjellegzetesebb, karcsú oszlopra emlékeztető formájú örökzöldje. A Földközi-tenger keleti partvidékén őshonos, valamint Iránban is van egy elszigetelt populációja. Az ókorban telepítették be Kis-Ázsiából Itáliába, ahol nagy mértékben elterjedt és ma már a Mediterráneum látképének meghatározó része.

 

 

Az örökzöld ciprus szürkésvörös kérgű fa, amelynek különlegessége, hogy kis, párosan átellenesen álló, háromszög alakú pikkelylevelei négy sorban, ’tetőcserépszerűen’ borulnak egymásra, beborítva az egész ágat. Emellett jellegzetes, gyantás, édes illatuk is feltűnést kelt, nem beszélve diónyi méretű, aranybarna tobozairól, amelyek pikkelyei eleinte dereszöld színűek. Tobozának nincs mérgező hatása, sőt, használják visszértágulat, lábdagadás és aranyér kezelésére is.

 


 

Juniperus drupacea - Szír boróka 

 

Az arborétum egyik legidősebb büszkesége a szilvagyümölcsű boróka, amelyet 1910-ben ültetett el a kert alapítója, dr. Folly Gyula. A 110 éves ikonikus növény szinte egyidős az arborétummal, hatalmas méreteivel és életkorával tökéletes kiegészítője a kert százéves cédrusainak. Az elmúlt évtizedekben már több százezer látogató állt meg mellette, és lelte meg a nyugalmat különleges, magasra nyúló lombkoronája alatt. Egy 1961-es feljegyzésből tudjuk, hogy a boróka 25 cm-es csemeteként került az arborétumba H. Hesse, Weaner németországi kertészetéből, most pedig már 20 méter magas. 2 év alatt beérő gyümölcséből eredeti termőhelyén (Görögország és Kis-Ázsia) állítólag lekvárt készítenek, de a borókabogyókból égetett szeszt, genevert is előállítanak. Arról, hogy ezeknek milyen az íze, az alapító fia így vélekedett az említett feljegyzésben:

„Itt a lekvárnál álljunk meg egy szóra. Már igen sokféle olyan gyümölcsöt ettem, amiről a dendrológiai és botanikai könyvek azt állítják, hogy ehető. Így megkóstoltam a kaktuszon termő indiai fügét, az ehető cirbolyafenyő magját, meg több egyebet, de mindenkinek azt ajánlhatom, maradjanak csak az őszibarack, Jonathán-alma, dió és mogyoró mellett, mert ezek a különböző „…” termések legalábbis gyantaízűek. A borókabogyókból égetett szeszt, genevert is szívesen átengedem másoknak: a kecskeméti fütyülős barackpálinka többet ér, de még a kisüsti törköly is.”

 

 

Habár az 1961-es bejegyzés alapján nem a szilvagyümölcsű borókát javasolnánk első körben lekvár befőzésre, nagyon büszkék vagyunk erre a csodás növényre! 110 éves gyökereivel, magasra nyúló ágaival és különleges leveleivel az arborétum egyik ékessége, páratlan méreteivel, színeivel ámulatba ejti a látogatókat, képes arra, hogy lelassítsa az időt, kikapcsolja zaklatott lelkünket a mindennapokból. Számunkra ez az évszázad fája! 

 


 

Cedrus deodara - Himalájai cédrus (Gál Teréz jóvoltából egy évig a Nobilis névre (is) hallgat a növény)

 

 A Folly cédrusai és ciprusai lenyűgöző méreteikkel, illataikkal, színeikkel egy másik világba kalauzolják a látogatókat. Az idő lelassul, a természet ereje érezhetővé válik. A fotón látható Himalájai cédrus (Cedrus deodara) már 65 éves és kb. 22 méter magas. Még Folly Gyula, az alapító fia ültette, Folly Réka tulajdonos nagypapája 1955-ben. Feljegyzéseiből az derül ki, hogy ez a cédrusmag „az összes fenyőmagok között a legjobban kel és nő, nálam még a palánta-dőlés sem ártott neki eddig”.

Bár sokáig élt a köztudatban, hogy villám sújtotta a fát, azért ilyen a teteje, az igazság az, hogy 1963-ban egy olyan hideg téli időszakban, amikor még március 31-én is volt hó a kert árnyékos részein, nagy valószínűség szerint elfagyott a csúcsa.

 

 

Az arborétum közepén található másik két hatalmas példány a legnagyobb fatömeget és magasságot elérő növényeink a kertben; köztük van kifeszítve az a függőágy, amely főleg a nyári hónapokban nagyon népszerű a hűvös, mély árnyékos helye miatt.

 

 

Himalájai cédrus (Cedrus deodara) természetes élőhelye a Himalája nyugati és középső vonulatain, Kelet-Afganisztántól az indiai Garhwal megyéig (Delhi délköréig) terjed. Emellett még Nepál nyugati részén, a Kurnauli-völgyben fordul elő. Eredeti termőhelyén magassága elérheti az 50 métert, Európában mintegy feleekkorára cseperedik. Koronája a fiatalon is lecsüngő ágvégekkel festői, széles, kúpos; idősebb korában ernyősödő. Fiatal hajtásai fagyérzékenyek. A szárazságot jól tűri, de gyors növekedéséhez öntözni kell. Világos helyen érzi jól magát, és évente akár 40 centimétert is nőhet.

 


 

Cedrus atlantica glauca - Atlaszcédrus

 

A képen látható 14 méter magas atlaszcédrust még gyerekként, 12 évesen ültette az arborétum alapítójának unokája (a jelenlegi tulajdonos, Folly Réka édesapja), Folly Gyula 1955-ben. A Folly család mindig is szívügyének tekintette a cédrusok magyarországi meghonosítását, a 110 évvel ezelőtt még Európa szerte ritkaságnak számító ciprus és cédrus csemetéket az alapító Dr. Folly Gyula, orvos hozatta és telepítette a Balaton északi partjára. Fáradtságot nem kímélve gondozta és ápolta ezeket a növényeket, az ültetéshez szükséges vizet a Balatonból faedényekben szállították fel szamárháton. Az arborétum sokáig a hazai cédrus telepítések kezdeményezője volt, itthon ezért is kapcsolódik össze a fejekben a Folly név a cédrusokkal.

Hogy milyen fontos volt a Folly család számára a cédrusok sorsa, jövője, a nagypapa, az alapító fia 1970. május 21-én kelt leveléből is érezhető; akárcsak az a fajta törődés és lelkiismeretesség is, amellyel a Folly generációk gondoskodtak/gondoskodnak az arborétumról, és annak természeti kincseiről. Folly Gyula 3 darab cedrus atlantica csemetét adott el a Hableány feletti parknak*: „Az ültetést megnéztem. Nagyon szép lesz a sor. Kár azonban, hogy fiamnak, aki közvetlenül Hableány felett lakik, nem szólt senki az ültetéskor, hogy annak szakszerű levezetését elintézhette volna. Ugyanis a csemeték túl mélyen vannak elültetve és némelyiknek még az első ágai is földdel vannak takarva. (..) Mint mondtam, nekem nem annyira üzlet volt ez az eladás, mint inkább a szándék, hogy saját nevelésű csemetéim növekedését ott is megfigyelhessem…”

A Cedrus atlantica glauca az egyik legszeretettebb cédrus a Folly örökzöldjei között, a fotón látható példány ma már 65 éves.

Az atlaszcédrus örökzöld fa, Észak-Afrikában honos, nagy, 40 m magas, széles fává fejlődik. Koronája fiatalon kúpos, az idős példányoké laposan szétterül. Felálló tobozai éretlenül zöldek, éretten pedig fénylő barnák. Lassan nő, szélvédett, meleg helyen fejlődik a legszebben. Fája arról is ismert, hogy illatos olaj itatja át, amely rendkívül ellenállóvá teszi a korhadással, pusztulással szemben. Ezt felismerve Egyiptomban a múmiák koporsóit készítették a fájából, majd később a föníciaiak a hajóikat építették belőle. Egy legenda szerint ebből készült Jézus keresztje is. A művészetben a cédrus fája az örök élet és a paradicsomi lét szimbólumaként terjedt el.

* A Hableány feletti teraszon jelenleg már nincsenek cédrusok.

 

Keresés